Szervusz kedves olvasó! Sajnálom, hogy egy pár hete nem volt bejegyzés, de nyomós okom volt rá: ÉRETTSÉGI Húzós volt az a hét, igazán fárasztónak is mondhatnám. Aztán pedig jött a megérdemelt pihenés és... munka. Igen, bizony. A hétvégén például videoklippet forgattunk a zenekarral, és sok időmet felemésztette a dolog. (Ha érdekel a zenekar, látogass el a www.facebook.com/rustedpeace...

Néha az ember csak nem érti, mit csinál rosszul. Ugye? Ismerős neked is. Csak itt ülök, tűnődöm. Azon legfőképp, hogy mit véttettem? Neked, például? Miért nem vagyok jó? Ja, hogy semmit se mondasz. Akkor mégis hogyan találhatnám ki? Nem vagyok gondolatolvasó. Ahogy apám mondaná: szóljál, vagy betűt szarjál. Puffogni én is tudok. Azt te is, látom. És b*szogatni....

Ma pontosan 112 éve született legkedvesebb költőm, József Attila, így nem mehettem el szó nélkül a költészet napja mellett...

És ím, nemrég eljött ez a nap is. Az izgalom és a stressz végéhez értem. Mi is történt? Olvass tovább.....

Hello Mindenki Sajnálom az előző depi posztot, de néha szeretek mindent kiadni magamból csak úgy. Elég stresszes időszakom volt, de ezt tudja az, aki követ. És valahogy elpattant valami és csak bőgtem és bőgtem, elhordtam magam mindennek, aztán másnap mintha misem történt volna. Csak azért nem töröltem le a bejegyzést, mert azt akartam, hogy lássátok, hogy mindenkivel...

Az a gond, ha az ember egyedül van, kurva sokat gondolkozik. Mindenen. Minden faszságon. Hogy egy szar ember. Annak érzi magát. Egy unalmas, szerethetetlen alak. Úgy érzem, ma nem alszom. Sírtam. Sokat. És gondolkozom. sokat. Hogy miért van az, hogy állandóan én vagyok a felesleg. Ráadásul neki. Amikor fájdalmamban vergődök, és azt várom, hogy mikor jön be...

Az utóbbi időben érzem magamon, hogy egy picikét mintha kezdenék megnyugodni. Kicsit csökkent a nyomás, ami rám nehezedik most, hogy véget értek a nyelvvizsgával járó megpróbáltatások. Azért még érzem magamon, hogy április 6-án fogok teljesen megnyugodni, amikor megtudom az eredményt. (Vagy nem megnyugodni) Mégis legalább már van időm magamra, és arra, hogy...