Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség. Csitáry-Hock Tamás Csak három aprócska dolog...  A hiánya... Máris hiányzik. A mosolya. Az ölelése....

Nyomasztó, keserű érzés... Mikor eljön a hajnal, az égbolt egyre csak világosodik. - Mennem kell. Átölel. És én nem akarom elengedni. Ahogy Ő sem engem. Még az ágyon maradunk, a félhomályban látom a szemében a fájdalmat. Az arca még órák múlva is előttem van. A csalódás?... Szomorúság?... Igazság szerint nem tudtam megfejteni, mit is látok pontosan akkor, ott...

,,Ami beette magát a szívembe, ott is marad." Milyen érzés csalódni? Pokoli rossz. Talán a legszarabb érzés, ami létezhet. Megbízol valakiben, tényleg testvérként tekintesz fel rá, ő pedig a hátadba szúrja a kést, csakhogy őneki legyen jó. "Ó, bennem bízhatsz! Itt leszek mindig neked!"Köszönöm, nem. Ebből a mondatból igazság szerint régen is tanulhattam...

,,Az ember hajlamos elfeledni, Mennyire szerencsés, Csak mert valami éppen fáj. De én hálát adhatok, Össze teszem a kéz kezem. Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen, Azt hittem gyerek maradok, de már félig felnőttem, Ideje élni, félni úgyis késő volna már, Legalább melletted vagyok..." Most béke van.Nem tudom, miért, vagy...