19th July.

Reggel 7:50. Megcsörrent a mobilom, arra keltem.
Szitkozódtam egy kicsit, de amint megláttam, hogy ki írt, el is mosolyodtam.
Egy 'Boldog születésnapot, Drágám!' SMS, a Drágámtól.
Óóó... Hogy szülinapom van ma? Az remek.
Kinyújtózkodtam az ágyamban, lerúgtam magamról a takarót, és bekapcsoltam a laptopot. Mit tudnék ma csinálni? (Főleg meg Nélküle.)
Jahogy! Hogy mehetek mosolyogni mindenkinek, hogy milyen jól érzem magam, és hogy milyen szép is a mai nap?
Amúgy el van borulva.
Szar az idő, és szar a kedvem is.
Mégis... Jó érzéssel tölt el az, hogy valaki igyekszik. Valaki mindent megtesz azért, hogy szebbet varázsoljon a napomból. Valaki, aki mindig segít.
Nem tudom, hogy fog telni a mai nap.
Gyötör valami rossz érzés reggel óta. Nem tudom mi az, de szeretnék túl lenni a napon, és már ágyban feküdni, és aludni. Csak... Nincsen kedvem a mai naphoz.
Mikor kérek valamit, csak egy valamit, és nem képesek megadni. Mert nem nagy dolog volna.
Nahát... Mindegy is, ezen nem kezdek el kattogni.
Jó volna ma eltölteni ezt a napot Vele. Remélem, legalább pár órára láthatom ma.

Biztosan szerveznek valamit nekem.
Vagy éppen az, hogy nem!
A tavalyi szülinapomat egy lezárt, nem használt vasúti hídon töltöttem, sírva. Kiakadtam, pedig az akkori kérésem annyi lett volna, hogy legyen jelen az anyám pár órára.
De nem jött.
Nem volt senkim akkor, úgyhogy ha úgyis egyedül voltam, kisétáltam a hídhoz, és ott voltam pár órát...
Idén nem szeretném így tölteni.

Most nem akarok semmibe belegondolni. Jó lenne kikapcsolni a gondolataimat, az érzéseimet, csak a mai napra. Kikapcsolni, és valahogy végigcsinálni a mai napot.