what?! ... i can't sleep.

Düh. Harag.
Befolyásol. Másként cselekszel, másként beszélsz. Befolyásolja a hangulatod, akár az egész napodat.
Mikor mérges vagyok, vagy tombolok, vagy próbálom visszafogni magam.
Jobb esetben szétbaszom a dobhártyámat FFDP-vel vagy valami mással, szarabb esetben csontomat töröm. :D
Na jó, azért annyira nem vészes. Csak tudok kárt tenni magamban, de ehhez már ELÉGGÉ idegesnek kell lennem.

Ma is ideges voltam. Csak most inkább elfojtani próbáltam, ahelyett, hogy szétzúzzak valamit.
"Sétáltam" körbe-körbe a parkon, a FFDP fincsa, light-os számait hallgatva, és próbáltam mindenre gondolni, csak a haragom miértjére nem.

Szeretem, ha ami az enyém, azt más tiszteletben tartja. Békén hagyja. Ne pofázzon bele.
Az az igazság... Hogy néha rohadtul igazságtalannak találom az életet. MINDENT.
Másoknak sokkal könnyebben mennek a dolgok, nincs vita, nincs düh... csak nekem ilyen nehéz? Nekik mégis miben volna nehéz?
Nekem nap mint nap küzdenem kell, és így sem kapok meg mindent, amire vágyok. Ami nem volna nagy dolog...
Dühít. És teljesen elkeserít.


Aztán...
Hiányzik egy olyan anya az életemből, mint ami a többi lánynak van.
Akivel leülhet megbeszélni bátran dolgokat.
Aki nem áskálódik a háta mögött.
Néha én is szeretnék anyámnak megnyílni, elmondani sok mindent, kiönteni a szívemet. Ez nagyon hiányzik. Megakadályoz, hogy tudom, hogy bármikor eljár a szája. Megakadályoz, hogy egyszerűen nem tudok csak leülni vele és tárgyalni bármiről. Azok az idők elmúltak (voltak valaha?...). A bizalmam felé nem a régi. Nem visz rá a lélek, hogy őszintén kitálaljak neki, mert egyszerűen nem megy. Csak...nem megy...
Nem tudom, ez végül is ki hibája. Az övé, hogy 2-3 évig csak elfelejtett, miután elváltak apámmal? (pedig 2 házzal költözött messzebb...) Az enyém, mert megváltoztam, és nehezebben bízom? Vagy mindketten elcsesztük kicsit?
Mindegy is. Ennek a vége úgyis ugyanaz.

Hiányzol, anya.