Egy szomorú hétfő este

Valamiért szar a kedvem. Valahogy...sírni van kedvem, ez a dal pedig.... mindig is olyan dal volt, ami egyszerűen csak megsirat...

Emlékek? Talán az is. De inkább a hangulat.

Kicsit mintha egyedül lennék.
De nem vagyok. Csak ebben a pillanatban érzem azt. Tudom, hogy bármi "rossz" is történik, mindennek oka van. Lehet tőlem 300 km-rel is messzebb, akkor is mind értünk történik...

Most kicsit elkapott a zokogás... Van hogy ez ellen nem tudok mit tenni :)

Néha... szeretnék már ott tartani, hogy nem vagyok itt...Innen messzebb, Vele, mert nem itt kéne lennem. Máshova húz a szívem. Aztán...hamarosan ez az idő is eljön, csak legyek türelmes...

Vannak kételyeim. Vagyis... inkább csak egy. Ma felmerült hosszú idők óta az első. Át kell, hogy gondoljam, mert... Szóval, kicsit félek a változástól. Szeretem pedig, mert tud az jó is lenni... De ma elgondolkoztam, és kicsit tartok...

Van időm bőven még átgondolni, vagyis, jobban fogalmazva, inkább rendesen átrágni magam rajta, mert a szívem mélyén akarom, mégis van bennem egyfajta félelem ez iránt.
Furcsa, hogy mindent itt akarok hagyni a hátam mögött. Nagyon akarom, és valahogy mégse.
Nem akarok már itt lenni. Nagyon nem. Egyre jobban unom ezt a poros kisvárost, az istenverte lakókkal együtt. Rengetegen fordultak ellenem az utóbbi időben, és itt akarok már mindent hagyni, és nem gondolni rájuk.

A barátok...a barátok, a suli...hiányozni fog, ha lelépek. Ez, ez az egy kételyem van...
Új hely, új emberek... Már most pokolian egyedül érzem magam, ha csak rá gondolok.

De végig csinálom. Csak most egy kicsit...egy kicsit elkalandoztam....