Szar napom van. El vagyok keseredve. Egyfolytában a sírás kerülget...magányosnak érzem magam... Olyan...egyedül vagyok. Ma valahogy semmi nem jön össze.. Összeszorul a torkom, és szólni nem bírok... Mikor múlik már el?... Nem akarok itt lenni... Nem...akarok...sehol sem lenni most....

Ebben a pillanatban utálom magamat. Ebben a pillanatban utálom az életemet. Ebben a pillanatban utálom a hazugságokat. Az én hazugságaimat. Utálom, hogy nem lehetek őszinte. Utálom, hogy sem az igazság nem jó, sem a hazugság. Hogy bármit teszek, az rossz. Bármit mondok, nem jó semmi. Szinte már csak menekülök, állandóan agyalok, mi elől hogyan bújhatok ki... Utálom...

Néha elképzelem, hogy itt vagy. Hogy mellettem fekszel, fogod a kezem, a szemembe nézel. Elképzelem a mosolyod, a hangod, a nevetésed. Vagy éppen hogy ölelsz, hozzám bújsz, vagy én bújok Hozzád. Ábrándozok róla, hogy az arcomat a kezeid között tartva mosolyogsz rám, édes szavakat suttogsz, én pedig a fellegekben járok. Sokat gondolkodok ilyeneken, amikor nem...

Valamiért szar a kedvem. Valahogy...sírni van kedvem, ez a dal pedig.... mindig is olyan dal volt, ami egyszerűen csak megsirat... Emlékek? Talán az is. De inkább a hangulat. Kicsit mintha egyedül lennék.De nem vagyok. Csak ebben a pillanatban érzem azt. Tudom, hogy bármi "rossz" is történik, mindennek oka van. Lehet tőlem 300 km-rel is messzebb, akkor...

Mától kezdve a jövőhétig jön a lassú halál. Minden nappal meghalok egy kicsit. Csak fekszem az ágyban, egyszerűen csak vagyok magamnak és nem tudok mit kezdeni... Igazság szerint nem itt kéne lennem. Innen messze, egy nyugodt, kellemes kis helyen. Ráadásul Vele... Sokan mondták nekem azt, hogyha sokat vagy a szerelmeddel, akkor egy idő után megunod. De...

,,Sometimes love seems so farYour love I can't dismiss..." Hiányzik. Már hiányzik, hogy ölelhessem, és hogy szoríthassam magamhoz. Utálom, hogy nem lehet itt mellettem... Teljesen az életemhez tartozik mostmár, Nélküle már nem tudom, hogyan élnék. Az életem része lett, visszavonhatatlanul. Ám... Vesztettem viszont én is eleget az elmúlt hónapokban,...

Düh. Harag. Befolyásol. Másként cselekszel, másként beszélsz. Befolyásolja a hangulatod, akár az egész napodat. Mikor mérges vagyok, vagy tombolok, vagy próbálom visszafogni magam. Jobb esetben szétbaszom a dobhártyámat FFDP-vel vagy valami mással, szarabb esetben csontomat töröm. :D Na jó, azért annyira nem vészes. Csak tudok kárt tenni magamban, de ehhez már...

Reggel 7:50. Megcsörrent a mobilom, arra keltem. Szitkozódtam egy kicsit, de amint megláttam, hogy ki írt, el is mosolyodtam. Egy 'Boldog születésnapot, Drágám!' SMS, a Drágámtól. Óóó... Hogy szülinapom van ma? Az remek. Kinyújtózkodtam az ágyamban, lerúgtam magamról a takarót, és bekapcsoltam a laptopot. Mit tudnék ma csinálni? (Főleg meg Nélküle.) Jahogy!...

József Attila  GYERMEKKÉ TETTÉL Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd...

Feküdtem az ágyon, vártam, hogy visszajöjjön a szobába. Mikor már egy jó pár perce nem hallottam semmi mozgást, odapillantottam az ajtóra, merre járhat. Az ajtófélfának támaszkodva, mosolyogva figyelt. Mosolyogtam én is Rá, aztán visszatettem a fejemet az ágyra, és lehunytam a szemem. Hallottam a lépteit, és éreztem, hogy leül mellém az ágyra. Végigsimította...

Néha nem értem saját magamat. Képes vagyok tartani a hátamat másoknak, csakhogy nekik legyen jó, közben pedig saját magam alatt vágom a fát, és saját magamat keverem szarba. Majdnem elcseszni mindent, csakhogy mást védjek...?  Miért csinálom?  Miért nézem mások érdekeit az enyéim helyett? Kellett ekkora baklövést elkövetnem, hogy rájöjjek, nem kell...

Ezen a dalon igazság szerint a mai napig sírni tudok. Minap volt egy fura álmom. Meguntam, hogy állandóan rajtam csattan az ostor minden miatt, és el akartam tűnni. Összepakoltam hát, elindultam. Magam mögött hagyva családot, barátot, Szerelmet. Nem érdekelt semmi, csak tűnjek el. Nem szóltam senkinek, nem akartam, hogy bárki tudja, merre járok. Egyedül Neki...

Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség. Csitáry-Hock Tamás Csak három aprócska dolog...  A hiánya... Máris hiányzik. A mosolya. Az ölelése....

Nyomasztó, keserű érzés... Mikor eljön a hajnal, az égbolt egyre csak világosodik. - Mennem kell. Átölel. És én nem akarom elengedni. Ahogy Ő sem engem. Még az ágyon maradunk, a félhomályban látom a szemében a fájdalmat. Az arca még órák múlva is előttem van. A csalódás?... Szomorúság?... Igazság szerint nem tudtam megfejteni, mit is látok pontosan akkor, ott...

,,Ami beette magát a szívembe, ott is marad." Milyen érzés csalódni? Pokoli rossz. Talán a legszarabb érzés, ami létezhet. Megbízol valakiben, tényleg testvérként tekintesz fel rá, ő pedig a hátadba szúrja a kést, csakhogy őneki legyen jó. "Ó, bennem bízhatsz! Itt leszek mindig neked!"Köszönöm, nem. Ebből a mondatból igazság szerint régen is tanulhattam...

,,Az ember hajlamos elfeledni, Mennyire szerencsés, Csak mert valami éppen fáj. De én hálát adhatok, Össze teszem a kéz kezem. Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen, Azt hittem gyerek maradok, de már félig felnőttem, Ideje élni, félni úgyis késő volna már, Legalább melletted vagyok..." Most béke van.Nem tudom, miért, vagy...

Mi vagyok én nélküle? Ha nincs itt, úgy érzem, nem létezem. Hol üvölteni tudnék, hol könnyes szememtől nem látok semmit...megőrjít. A hiánya megkínoz minden percben, mikor nincs mellettem. Szívembe mar, húsomba vág, fuldoklom... Ez vagyok én? Mit tesz velem, hogy ilyen módon kizökkent? Nem, ez nem én vagyok! Mit tett velem, mit?! Lehet, hogy mégis én volnék?... Ő...