május 2013 - Raven

2013. május 19., vasárnap

,,I keep dreaming you'll be with me and you'll never go..."
Ezen a dalon igazság szerint a mai napig sírni tudok.
Minap volt egy fura álmom.
Meguntam, hogy állandóan rajtam csattan az ostor minden miatt, és el akartam tűnni.
Összepakoltam hát, elindultam. Magam mögött hagyva családot, barátot, Szerelmet. Nem érdekelt semmi, csak tűnjek el.
Nem szóltam senkinek, nem akartam, hogy bárki tudja, merre járok.
Egyedül Neki írtam egy levelet, amiben megfogalmaztam, hogy pokolian szeretem, és azt akarom, hogy kitartson. Mert visszatérek majd, és Hozzá, csakis Hozzá. Hogy szeretném, hogy hűséges legyen, és higgyen bennem, mert látjuk egymást - nem a közeljövőben, de visszajövök Hozzá. Kértem, hogy bocsássa meg azt a fájdalmat, amit ezzel okozok Neki, de ezt meg kell tennem - értünk.
És a nyakamba vettem a világot. Messze akartam kerülni innen... Gondoskodtam róla, hogy senki nem tudjon elérni. Másra nem igazán emlékszem az álomból, csakhogy néhány évvel később az Ő ajtajában álltam, könnyes szemmel, várva, hogy ajtót nyisson. És amikor megpillantott, hosszú percekig csak némán álltunk egymást bámulva, majd a nyakába borulva zokogtam.
A való életben mindezt nem tudnám megtenni.
Tudnám, hogy ezzel Neki okoznék rosszak, és évekig sem bírnám ki Nélküle.
Fordult már meg a fejemben nem egyszer, hogy csak fogom magam, és lelépek. Egyetlen személy miatt van, akiért nem teszem ezt, és csak Miatta vagyok még itt. Ő az, aki erőt ad, és akinek ezért mérhetetlen nagy hálával tartozom.
Hamarosan kiment ebből a pokolból. Elvisz majd innen, és nyugodtan, biztonságban élhetek Mellette. Elfeledni a sok rosszat, a ,,rengeteg támogatást", amit itt kapok, kapunk, és eltűnni. Ami a megváltást jelenti majd számomra. Az lesz a Boldogság.

@templatesyard