Ma pontosan 112 éve született legkedvesebb költőm, József Attila, így nem mehettem el szó nélkül a költészet napja mellett.
Mondd, Kedvesem,
szeretsz-e még?
Mint egykor, úgy
forr-e a vér?
Boldogságunk
elillant-e?
S életed
másért éled?
Óh, mondd; ne félj,
tiéd vagyok
s te enyém,
mindörökké.
Ölelj, csókolj,
szoríts magadhoz,
hallanom kell,
ahogy mondod:
hogy igenis
szeretsz te még
szíved értem
repes
érzel engem
érzed
hogy
szeretlek
s
én
is
érzem
mert tudom
örökké és azon is túl
Nincsenek megjegyzések: