július 2013 - Raven

2013. július 24., szerda

szerda, július 24, 2013

what?! ... i can't sleep.

by
what?! ... i can't sleep.
Düh. Harag.
Befolyásol. Másként cselekszel, másként beszélsz. Befolyásolja a hangulatod, akár az egész napodat.
Mikor mérges vagyok, vagy tombolok, vagy próbálom visszafogni magam.
Jobb esetben szétbaszom a dobhártyámat FFDP-vel vagy valami mással, szarabb esetben csontomat töröm. :D
Na jó, azért annyira nem vészes. Csak tudok kárt tenni magamban, de ehhez már ELÉGGÉ idegesnek kell lennem.

Ma is ideges voltam. Csak most inkább elfojtani próbáltam, ahelyett, hogy szétzúzzak valamit.
"Sétáltam" körbe-körbe a parkon, a FFDP fincsa, light-os számait hallgatva, és próbáltam mindenre gondolni, csak a haragom miértjére nem.

Szeretem, ha ami az enyém, azt más tiszteletben tartja. Békén hagyja. Ne pofázzon bele.
Az az igazság... Hogy néha rohadtul igazságtalannak találom az életet. MINDENT.
Másoknak sokkal könnyebben mennek a dolgok, nincs vita, nincs düh... csak nekem ilyen nehéz? Nekik mégis miben volna nehéz?
Nekem nap mint nap küzdenem kell, és így sem kapok meg mindent, amire vágyok. Ami nem volna nagy dolog...
Dühít. És teljesen elkeserít.


Aztán...
Hiányzik egy olyan anya az életemből, mint ami a többi lánynak van.
Akivel leülhet megbeszélni bátran dolgokat.
Aki nem áskálódik a háta mögött.
Néha én is szeretnék anyámnak megnyílni, elmondani sok mindent, kiönteni a szívemet. Ez nagyon hiányzik. Megakadályoz, hogy tudom, hogy bármikor eljár a szája. Megakadályoz, hogy egyszerűen nem tudok csak leülni vele és tárgyalni bármiről. Azok az idők elmúltak (voltak valaha?...). A bizalmam felé nem a régi. Nem visz rá a lélek, hogy őszintén kitálaljak neki, mert egyszerűen nem megy. Csak...nem megy...
Nem tudom, ez végül is ki hibája. Az övé, hogy 2-3 évig csak elfelejtett, miután elváltak apámmal? (pedig 2 házzal költözött messzebb...) Az enyém, mert megváltoztam, és nehezebben bízom? Vagy mindketten elcsesztük kicsit?
Mindegy is. Ennek a vége úgyis ugyanaz.

Hiányzol, anya.

2013. július 19., péntek

péntek, július 19, 2013

19th July.

by
19th July.
Reggel 7:50. Megcsörrent a mobilom, arra keltem.
Szitkozódtam egy kicsit, de amint megláttam, hogy ki írt, el is mosolyodtam.
Egy 'Boldog születésnapot, Drágám!' SMS, a Drágámtól.
Óóó... Hogy szülinapom van ma? Az remek.
Kinyújtózkodtam az ágyamban, lerúgtam magamról a takarót, és bekapcsoltam a laptopot. Mit tudnék ma csinálni? (Főleg meg Nélküle.)
Jahogy! Hogy mehetek mosolyogni mindenkinek, hogy milyen jól érzem magam, és hogy milyen szép is a mai nap?
Amúgy el van borulva.
Szar az idő, és szar a kedvem is.
Mégis... Jó érzéssel tölt el az, hogy valaki igyekszik. Valaki mindent megtesz azért, hogy szebbet varázsoljon a napomból. Valaki, aki mindig segít.
Nem tudom, hogy fog telni a mai nap.
Gyötör valami rossz érzés reggel óta. Nem tudom mi az, de szeretnék túl lenni a napon, és már ágyban feküdni, és aludni. Csak... Nincsen kedvem a mai naphoz.
Mikor kérek valamit, csak egy valamit, és nem képesek megadni. Mert nem nagy dolog volna.
Nahát... Mindegy is, ezen nem kezdek el kattogni.
Jó volna ma eltölteni ezt a napot Vele. Remélem, legalább pár órára láthatom ma.

Biztosan szerveznek valamit nekem.
Vagy éppen az, hogy nem!
A tavalyi szülinapomat egy lezárt, nem használt vasúti hídon töltöttem, sírva. Kiakadtam, pedig az akkori kérésem annyi lett volna, hogy legyen jelen az anyám pár órára.
De nem jött.
Nem volt senkim akkor, úgyhogy ha úgyis egyedül voltam, kisétáltam a hídhoz, és ott voltam pár órát...
Idén nem szeretném így tölteni.

Most nem akarok semmibe belegondolni. Jó lenne kikapcsolni a gondolataimat, az érzéseimet, csak a mai napra. Kikapcsolni, és valahogy végigcsinálni a mai napot.

2013. július 6., szombat

szombat, július 06, 2013

Lonely

by
Lonely

József Attila 

GYERMEKKÉ TETTÉL


Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.



Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.



Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.



Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!



Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.



Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.


@templatesyard