szeptember 2013 - Raven

2013. szeptember 27., péntek

péntek, szeptember 27, 2013

...

by
...

Ebben a pillanatban utálom magamat. Ebben a pillanatban utálom az életemet. Ebben a pillanatban utálom a hazugságokat. Az én hazugságaimat. Utálom, hogy nem lehetek őszinte. Utálom, hogy sem az igazság nem jó, sem a hazugság. Hogy bármit teszek, az rossz. Bármit mondok, nem jó semmi. Szinte már csak menekülök, állandóan agyalok, mi elől hogyan bújhatok ki...
Utálom a bújkálást...utáltam 2 hónapon keresztül is...
És még azt is utálom, hogy akármennyire akarom, nem tudok megfelelni... Nem tudok az elvárások szerint élni... Hogyha teszek valamit, valakiek biztos, hogy nem jó. Próbálom megoldani, hogy legyen jó mindenkinek, de valaki úgy is sérül majd...és az nagy valószínűséggel, úgy érzem, én leszek az...






broken.

2013. szeptember 13., péntek

péntek, szeptember 13, 2013

Dreams

by
Dreams

Néha elképzelem, hogy itt vagy. Hogy mellettem fekszel, fogod a kezem, a szemembe nézel. Elképzelem a mosolyod, a hangod, a nevetésed. Vagy éppen hogy ölelsz, hozzám bújsz, vagy én bújok Hozzád. Ábrándozok róla, hogy az arcomat a kezeid között tartva mosolyogsz rám, édes szavakat suttogsz, én pedig a fellegekben járok.
Sokat gondolkodok ilyeneken, amikor nem vagy itt...amikor hiányzol. Néha igen-igen nehezen bírom a hiányod, de erről most ne..
Most is ilyen elkalandozáson kaptam magam. Te mellettem fekszel az ágyamban...pontosabban mögöttem, a takaró alá, egymáshoz vagyunk bújva, Te ölelsz hátulról, érzem, ahogy veszed a   - olykor kicsit megemelkedik a mellkasod - szorosabban simulsz hozzám - és hallom a szuszogásodból, hogy mindjárt elalszol... Én csak mosolygok, élvezem tested melegét, amint hozzám bújva melegen tartasz engem is, lehunyom a szememet, és alszom, még mindig mosollyal az arcomon... Borzasztóan boldog vagyok.

Ez már csak azért siralmas helyzet, mert köze nincs a valósághoz... Te ott, én meg itt vagyok. Nem lehetsz velem, és én nem lehetek Veled... Csak... Hiányzol... Hiányzik az ilyen sok kis apróság... A sok kis apróság, amiket olykor-olykor megálmodok...

- Raven

2013. szeptember 9., hétfő

hétfő, szeptember 09, 2013

Egy szomorú hétfő este

by
Egy szomorú hétfő este

Valamiért szar a kedvem. Valahogy...sírni van kedvem, ez a dal pedig.... mindig is olyan dal volt, ami egyszerűen csak megsirat...
Emlékek? Talán az is. De inkább a hangulat.
Kicsit mintha egyedül lennék.
De nem vagyok. Csak ebben a pillanatban érzem azt. Tudom, hogy bármi "rossz" is történik, mindennek oka van. Lehet tőlem 300 km-rel is messzebb, akkor is mind értünk történik...
Most kicsit elkapott a zokogás... Van hogy ez ellen nem tudok mit tenni :)
Néha... szeretnék már ott tartani, hogy nem vagyok itt...Innen messzebb, Vele, mert nem itt kéne lennem. Máshova húz a szívem. Aztán...hamarosan ez az idő is eljön, csak legyek türelmes...

Vannak kételyeim. Vagyis... inkább csak egy. Ma felmerült hosszú idők óta az első. Át kell, hogy gondoljam, mert... Szóval, kicsit félek a változástól. Szeretem pedig, mert tud az jó is lenni... De ma elgondolkoztam, és kicsit tartok...
Van időm bőven még átgondolni, vagyis, jobban fogalmazva, inkább rendesen átrágni magam rajta, mert a szívem mélyén akarom, mégis van bennem egyfajta félelem ez iránt.
Furcsa, hogy mindent itt akarok hagyni a hátam mögött. Nagyon akarom, és valahogy mégse.
Nem akarok már itt lenni. Nagyon nem. Egyre jobban unom ezt a poros kisvárost, az istenverte lakókkal együtt. Rengetegen fordultak ellenem az utóbbi időben, és itt akarok már mindent hagyni, és nem gondolni rájuk.
A barátok...a barátok, a suli...hiányozni fog, ha lelépek. Ez, ez az egy kételyem van...
Új hely, új emberek... Már most pokolian egyedül érzem magam, ha csak rá gondolok.
De végig csinálom. Csak most egy kicsit...egy kicsit elkalandoztam....

@templatesyard