Teljesen normális, ha néha kiakadsz - Raven

2017. március 30., csütörtök

Teljesen normális, ha néha kiakadsz

Hello Mindenki
Sajnálom az előző depi posztot, de néha szeretek mindent kiadni magamból csak úgy.
Elég stresszes időszakom volt, de ezt tudja az, aki követ. És valahogy elpattant valami és csak bőgtem és bőgtem, elhordtam magam mindennek, aztán másnap mintha misem történt volna.
Csak azért nem töröltem le a bejegyzést, mert azt akartam, hogy lássátok, hogy mindenkivel történik ilyen. Ha neked is van ilyen, ne rágd magad rajta. Add ki. Írd le naplóba, kiabálj, sírj, csak egyszerűen szabadulj meg minden felgyülemlett szarságtól. Aztán ha sikerült megnyugodni olyannyira, hogy már nem potyognak a könnyek és képes vagy levegőt venni, menj, és ölelj meg valakit. Tökre közhely, mi? De beválik. Ha akarod elmondod neki, ha akarod, nem. Csak öleld meg, nyugodj meg 100%-ban.
És ne ijedj meg attól, ha néha megtalálnak a depis érzelmek. Szerintem ez normális. Nekem is van, látod. Aztán ha magamban nem sikerül lerendezni (vagy mással megbeszélni) akkor kiadom, és megnyugszom.
Igen sokszor van olyan is, hogy megtalálnak azok a gondolatok, hogy undorítóan nézek ki. Elég sokszor. Sajnos nem vagyok megelégedve magammal, nem tudok dűlőre jutni a testemmel kapcsolatban. Vannak napok, amikor elfogadom azt, ahogy kinézek, és vannak, amikor leköpném a tükröt. Tudom, ez nem annyira egészséges. De dolgozom az önbizalmam felépítésén/megerősítésén. Dolgozom azon, hogy elfogadjam magam. És mostanában próbálom formába hozni magam annyira, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
De ez az én saját harcom. Amiben, néha úgy látom, hogy vezetésre állok. Aztán mégis győztesen kerülök ki.

Nincsenek megjegyzések:

@templatesyard