Judas. - Raven

2013. március 24., vasárnap

Judas.

,,Ami beette magát a szívembe, ott is marad."

Milyen érzés csalódni?
Pokoli rossz. Talán a legszarabb érzés, ami létezhet.
Megbízol valakiben, tényleg testvérként tekintesz fel rá, ő pedig a hátadba szúrja a kést, csakhogy őneki legyen jó.
"Ó, bennem bízhatsz! Itt leszek mindig neked!"
Köszönöm, nem. Ebből a mondatból igazság szerint régen is tanulhattam volna, de én mégis mentem a fejem után, és naivan estem orra.

Nem. Ebből azt hiszem, elég volt. Mostanra megtanultam a leckét. Kétszer gondolom meg, kiben bízok, és kinek mondok el bármit is.
Ó, persze, engem sem kell félteni. Nekem is van szennyesem elég. Nem is kéne itt osztanom az észt, mert én is tettem már meg, hogy hátba szúrtam valakit. Aki megbízott bennem, és én a szemébe hazudtam. Persze, ilyen is volt. Nem vagyok egy szent, nem tagadom. Főleg nem játszom.
Szóval, ha csalódsz, szar érzés.
Megy itt a jópofizás mindenki által, csak hogy bízzak meg benne, és utána besúgóként használják őket. De ismerem a játékot. Ne gondoljátok, hogy az a naiv kislány maradtam, aki voltam.
Nem felejtek...árultak már el elégszer.
De mit tudok tenni vele? Félreismertem a személyt, jó lecke volt, valójában, csak megköszönni tudom.
Úgyhogy köszönöm szépen, Júdás.


Nincsenek megjegyzések:

@templatesyard