Ez egy irdatlanul szemét és...ahogy Holden Caulfield mondaná gennyes és undorító nap volt.
Múlt hét szombaton 3 órán át írtunk angolból egy próbaérettségit. Izgi volt. Előtte meg még 2 órában verselemzés magyaron. Alig voltam dögfáradt, komolyan.
Ez mind szép és jó, ma megkaptuk, és hál istennek 90%-kal ötös lett. Mekkora király vagyok, gondoltam. Ezután már tényleg nem érdekel semmi a mai napon, már csak jó lehet!
Aztán elérkezett az az átkozott hatodik óra és matek próbaérettségit írtunk.
A gondolataim: ez mi a fasz? az mi a fasz? és ott?
Nem túlzok, bepánikoltam.
Na nem azért, mert annyira félek, hogy a karó lehúzza az átlagomat. Összvissz csak amiatt, mert MÁJUSBAN érettségi.(!!!)
Végső elkeseredettségemben, elkezdem valamit írni a feladatlapra. Egyszer csak körbenézek, és látom, hogy mindenki számolgat a számológépen, és lapozgatja a négyjegyűt.
1. Azt se tudtam, mit hol keressek abban a kurva függvénytáblában, nem hogy lapozgassam.
2. MELYIK FELADATHOZ KELL A SZÁMOLÓGÉP?!
Amihez esetleg hozzá tudtam szagolni, beírtam valamit. Meg van, ahova csak rajzoltam, mert az agyam addig volt képes eljutni, hogy emlékeztem, hogy valamit kell. Gondoltam: ,,hát, hátha megesik rajtam a tanárnő szíve, jobb, mint a semmi"
De még nincs elveszve minden. Márciusban újabb próbaérettségi, és amelyik jobban sikerül, annak a jegye kerül be az e-naplóba. Tehát, gondolom, nekem ez a márciusi lesz, mert a mainál semmi sem lehet rosszabb.
Nincsenek megjegyzések: