Sajnálom, hogy tegnap kicsit depis (aztán túl érzelgős) hangvételűre sikerült a bejegyzés.
Érdekes, hogy az írása közben minden akkori érzés feltört, visszatért, Ezért volt néhol csapongó, és gyorsan váltakozó az érzelmek leírása.
De úgy éreztem, ezeket tisztáznom kell.
Miért?
Mert meg akartam mutatni, hogy mindenből van kiút. Igen, létezik a kiút.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy hamar kikerültem ebből a gödörből, pedig néha tényleg csak el akartam tűnni a világ és minden egyes ember elől. Elmenni, és vissza se nézni. De ezekre vannak bejegyzések is.
Számomra 2013 volt sötét, nem a középkor.
De előbb-utóbb minden megoldódik. Csak sajnos ehhez nem csak neked kell nyitnod. Másoknak is fel kéne ismerni a helyzetet, hogy eljött az idő, hogy megoldjuk ezt a problémát, és változtassunk. Sajnos nem tudod ráerőltetni másokra az akaratodat, akármennyire is kapálózol, és próbálkozol.
De az már az első, és legfontosabb dolog, hogy TE MAGAD akarod megoldani a problémát. Ez az alapja mindennek, és legyél magadra amiatt nagyon büszke, hogy már itt tartasz. Figyeld meg. Amint megteszed ezt a lépést, változik minden. Ha nem is gyorsan, de változik.
Nálam különösképpen megfigyelhető ez a változás, mármint a bejegyzések tartalmát és hangulatát tekintve.
Érzelem hullámvölgyeken lovagoltam, csapongtam ide-oda, hol egy romantikus bejegyzés, hol depressziós írás. Aztán ezek szépen lassan eltűntek, és helyére került a happiness.
Lassan. Lassan tűntek el. Mindenhez idő kell. Lelkileg rengeteg szaron mentem keresztül, és azért akarom mindezt megosztani veletek, hogy sose adjátok fel.
Találd meg az utad.
Nincsenek megjegyzések: